Csibe és a kókuszdió esete

Egyszer volt, hol nem volt... Az óperenciás tengeren is túl, a Pongo Pongo szigettől északabbra, létezik egy csodálatos hely, melyet évek óta keresünk és a számítógépünkön háttérként állítunk be.
Ahol finom puha a homok, gyönyörű a part, a pálmafák lengedeznek felettünk és kókusztejet szürcsölünk a pálmafák árnyékában. Ha a tökéletes tengerpartra gondolunk, akkor ezt a helyet látjuk magunk előtt, mert ez a hely maga a ZEN, úgy hívják Crandon Park Beach...

És mi jön a ZEN után?! Kincskeresés, kagylógyűjtés, hirtelen megéhezés... Morfondírozás...  Mi lenne, ha feltörnék egy kókuszdiót?! Biztos nagyon finom lehet... De mivel lehet ezt kinyitni?!

Művelet megtervezése!
1. Begyűjteni egyet -> könnyű
2. Megvizsgálni, gyenge pontot találni -> nincs gyenge pontja -> lehetetlen felnyitni
3. Szúró, vágó, fűrészelő eszköz keresés -> rendelkezésre áll egy műanyag kés, meg valami fém izé a homokban -> lehetetlen felnyitni









Két és fél óra reszelés, ütögetés, dobálás, nyomogatás, kalapálás és tépkedés után SIKERÜLT!!!
A kókusz üde és ropogós, a friss kókusztej ízéhez pedig semmi sem hasonlítható, hihetetlen élmény volt, minden fáradtságot MEGÉRT! És bár nem így néztem ki a művelet végére, de én így éreztem magam! :)